- Te vezetsz! Én majd mondom merre kell menned - adta ki az utasítást a Sensei.

*****

- Te szemét, ezt még megbánod!

- Ó valóban? Azt kétlem megame-sama. - válaszolta egy köpenyes alak.

- A pasim majd jól ellátja a bajodat, te állat

- Neked olyan is van? - nézett nagyot a főnök

- Na jó, tulajdonképpen nem a pasim, de attól még segít rajtad, hogy egy fejjel alacsonyabb legyél.

- Ejnye, hogy felvágták a nyelved! Még ha meg is jön, akkor sem tehet már semmit. Számodra már nem létezik visszaút. Mostanra már biztosan érzed a testedet átjáró bizsergést, nincs igazam?

- Kapd be!

Emberünk épp hogy hátad fordított Reinek mikor a bozótból egy motor vágódott ki. Finoman keresztbe állt, majd két bőrruhás alak szállt le róla.

- Lenyűgöző. - állapította meg a köpenyes alak.

- Tiéd Taiki, a többiek ez enyémek!

- Értettem Sensei.

- Már elkéstetek! Kár volt ennyire sietni.

- Hé tesó! Ahhoz még épp időbe jöttem, hogy kicsináljalak! - fenyegetőzött Kazuma miközben két katanát is előrántott.

- Akkor láss hozzá és ne csak a szádat jártasd!

Az ellenfelek megindultak egymás felé. Mindketten megpróbálták az első csapással eldönteni a küzdelmet. Kár hogy egyiküknek sem sikerült. A suhogás és az összecsapódó pengék szikrázása közben a megami testét egyre jobban hatalmába kerítette valami megmagyarázhatatlan érzés. A testén lévő furcsa rajzok egyre inkább felizzani látszottak és egy bizarr fény vette körbe a lány alakját. Kívülről úgy tűnt mintha a fény egy másik Rei-t formázna. Végezetül az egész egy hatalamas gömbbé vált és felemelkedett az égbe. A megami pedig erőtlenül esett össze.

- Végre. - sóhajtotta megkönnyebülten Taiki

Alig hogy kimondta két katana hullt le az égből és fúródott a földbe.

- Kis csatánknak itt a vége, fiú.

Ezzel Kazuma ellenfele fogta az egyik katanát és még mielőtt bárki is felocsúdhatott volna eltűnt ez erdő sötétjében.

- Átkozott! - sziszegte a foga között a fiú. - REI - hasított a tudatába.

Mint aki nem lát és nem hall, úgy vette Kazuma a megami felé az irányt. Útközben felkapta a másik kardot. Majd lendületből vágta át a lányt fogvatartó láncokat.

- Jól vagy? - kérdezte a fiú a földön térdelő Rei-t

- Szabadítsd ki... - suttogta a lány mielőtt végleg elájult.

- Ishimaru gyere, hazamegyünk. - mondta a sensei, ahogy odalépet hozzájuk

*****

- Valami változás?

- Semmi. - válaszolta a fekvő lány mellett ülő fiú.

- Nem kéne pihenned egy kicsit?

- Nem még bírom.

Ezzel a mester magára hagyta a tanítványát. A hold besütött az ablakon és az ezüst fénye megcsillant az újdonsűlt katana pengéjén, ami a fiú ölben hevert. A csillogás szinte vonzotta Kazuma tekintetét. Lehet, hogy a fáradság, lehet, hogy valami más de egyre jobban elmerült a csillogásban. A szoba lassan megszűnt körülötte. Egy távolból hallatszó farkas vonyítás volt az, ami  kissé magához térítette Kazumát, aki egy erdőben találta magát. Fogalma sem volt, hogy került oda, de az ismét az éjbe hasító hang mintha hívta volna. Elindult hát a hang irányába. Egy jó félórányi gyaloglás után egy sziklafalhoz ért. Ahol a szeme elé táruló látvány igen csak meglepte. Egy hatalmas farkas volt selyem szalagokkal egy sziklához kötözve. Mikor meglátta a fiút, rá emelte nem mindennapi tekintetét. Szemében szokatlan fény csillogott Kazuma leginkább a katana csillogásához tudta hasonlítani. Ez a csillogás teljesen megbabonázta. Még sosem érzett ilyet. Mintha zsinóron rángatnák. Karja felemelkedett majd lecsapott. A selyem szalagok darabokban hullottak a földre. A farkas csak nézte Kazumát. Izmai megrándultak és máris a levegőben termett majd a fiút feldöntve a mellkasán landolt. Az esés visszarántotta a fiút a valóságba és ismét a szobában találta magát az eszméletlen lány mellett.

Az ég alja lassan világosodott, amikor a megami magához tért. Felült és próbált visszaemlékezni arra, ami vele történt. A hajnali derengésben észrevette a mellette ülő fiút, aki bőszen az igazak álmát aludta. Betakarta egy pokróccal és hangtalanul kiosont a szobából.

- Látom, felébredtél. - jegyezte meg a sensei aki az egyik sarokban állt.

- Igen.

- Ishimaru?

- Alszik.

- Nem csodálom, 3 napja virraszt.- jegyezte meg a mester.

- Olyan aranyos, amikor alszik. - mosolygott Rei. - De egyben fura is.

- Egyáltalán nem fura, csak nem tud bánni a lányokkal, ennyi az egész. Néha még én sem tudok rajta kiigazodni, pedig már több éve ismerem. Ha harcról van szó, akkor mindent belead, még ha nő is az ellenfele, azonban a mindennapi életben mintha félne tőlünk.

- És nem próbált meg ez ellen tenni valamit?  - tudakolta a megami.

- Természetesen próbáltam, de úgy látszik ehhez nincs elég tehetségem. - válaszolta a mester egykedvűen.

- Mit szolnál egy teához?.

- Elfogadom. - ezzel mindketten elindultak a konyhába.

Alig hogy végeztek a teájukkal valaki kívülről szinte felszakította az ajtót.

- REI!!

Mindketten a feldúlt fiúra néztek.

- Hála az égnek, végre felébredtél! Jól érzed magad?

- Igen, minden rendben.

- Akkor jó. - fújt egyet Kazuma és ő is leheveredett az asztal mellé.

*****

- Gyönyörű! - álmodozott Rei

- Valóban - bólintott rá Kazuma és egy kis gázt húzott rá a mocira, amivel a tengerparti úton repesztettek.

Még délelőtt volt, amikor megérkeztek a szállodához.

- Nagyon kedves volt a senseitől, hogy szervezett nekünk egy kis nyaralást! - lelkendezet a lány.

- Elhiheted, hogy akar valamit. - csóválta a fejét a fiú

A recepción egy kedves hölgy fogadta őket.

- Ishimaru névre foglaltunk szobát.

- Pillanat, igen meg is van. Negyedik emelet 16-os szoba. A nászutaslakosztály.

- Ez nagyszerű. - mosolygott a megami.

- Látod, erről beszéltem az előbb. - jegyezte meg halkan Kazuma . - (Miért szívatnak mindíííg)

A csomagolással nem sokat vacakoltak. Gyorsan átöltöztek és már a tengerpart forró homokján találták magukat egy hatalmas napernyő és némi nasi társaságában.

- Fogd! - nyomott egy naptejes flakont a fiú kezébe Rei

- Bocs de én nem napozok.

- Buta! én akarok napozni és nem szeretnék leégni.

- Igen és? - nézett kérdően a lányra Kazuma

- Mond, teteted magad vagy tényleg ilyen tuskó vagy?

- Mi lenne, ha kinyögnéd végre mit akarsz! - háborodott fel a fiú

- Kend be a hátam! - ezzel a megami hasra vágta magát és kikapcsolta a bikini felsőjét. A két pánt lassan csúszott le az oldalán.

- Mi lesz már? - hallatszott a sürgetés. - Ha leégek nagyon morcos leszek.

Kazuma nyelt egy nagyot majd hozzáfogott. Kezei lassan jártak a fehér, selymes háton. Tenyerei lágyan fonódtak rá a lány vállaira és a nyakára. Ujjai Rei gerincén játszottak. A nyakától egészen a fenekéig.

- Így megfelel?

- Nagyon - suttogta lány kéjes mosollyal.

Még fürödtek egyet a tengerben mielőtt visszamentek volna a szállodába. Az este a szobájukban érte utol őket. Kazuma a franciaágy szélén ült és hallgatta fürdőből kiszűrődő vízcsobogást. Kisvártatva előbukkant a megami. Egy szál törölközőben. Macska léptekkel a fiú elé állt. Majd egy finom mozdulattal a hátára döntötte és ő is felmászott az ágyra. A fiú megpróbált visszaülni, de Rei az egyik kezét a vállára téve visszanyomta. Szemeiben fura tűz égett. Kazuma nem sok jót olvasott ki ebből a pillantásból. A megami lassan áldozata felsője alá csúsztatta másik kezét. A kecses ujjak centiről - centire haladtak feljebb a fiú mellkasán. Miközben a vörös ajkak egyre közelebb kerültek Kazuma arcához.

*****

Kora délután volt mire sikerült mindkettőjüknek felkelni. A nap maradék részét a festői városka szűk utcáin bóklászva töltötték. A naplemente már a tengerparton érte őket. A hűs homokon ültek, miközben Kazuma átkarolta az ölében ülő Reit. Így gyönyörködtek az óceánban, melyet a lenyugvó nap folyékony arannyá változtatott.

- Micsoda idilli hangulat. - hangzott a hátuk mögül.

Mindketten hátranéztek és nem igazán örültek annak, akit láttak.

- Taiki! Mit keresel itt te fattyú! - horkant fel Kazuma

- Csak szeretném befejezni, amit elkezdtünk.

- Legyen! - ezzel Ishimaru kirántotta a katanáját.

- Tudod ezek nem hétköznapi kardok. Akié, az uralhatja az egész világot. Sajnálatos módon most kettő van belőle. Remélem megérted, hogy nálam kell, hogy legyen mindkettő. És hogy miért is különlegesek...

Ahogy rátért a lényegre a katanáját egy naracssárgás fény kezdte körülölelni. Majd a fénylő kard csapása nyomán egy sárkányforma jelent meg a levegőben és egyenesen a fiú felé tartott. Aki mindezt természetesnek véve hárította csapást.

- Ez minden tudományod! - kiáltotta Kazuma

Válaszul ő is a levegőbe vágott kéken izzó katanájával. A suhintás egy farkast idézett meg ami egyből az ellenfélre támadt. Azonban Taiki sárkánya könnyűszerrel szertefoszlatta az ordast.

- Úgy látom nálam van az erősebb cucc! - hetvenkedett Taiki

- Hát ezt majd meglátjuk! - ezzel Ishimaru fizikailag támadt az ellenfelére

Csapás csapást ért. Kazuma mindent beleadott az elsöprő erejű támadásába. Mire végzet, már szakadt róla a veríték és meglehetősen liheget.

- Kár volt ennyire kifárasztani magadat!

A fiú felemelte a fejét és győzelemittas mosollyal nézett Taikira.

- Most meg miért vagy úgy oda, hiszen meg sem sebeztél!

- Csak egy kérdést tegyél fel magadnak!  - mondta Kazuma  - Gyakran látsz magányos farkast?

- Egy farkas csak egy farkas! De ismerd el egy sárkány azért más tészta

- Tévedsz! Lehet hogy erősebb vagy egynél, de mi van egy egész falkával?

A hetvenkedő mosoly azonnal lelohadt Taiki arcáról amint leesett neki, hogy a támadás nem volt más, mint annak a bizonyos falkának a megidézése. Ezzel egyidőben több mint 50 farkas bukkant elő a part homokjából.

- Végezzetek vele! - adta ki a parancsot a fiú.

Taiki és sárkánya minden erejével próbált küzdeni  a falka ellen. De a létszámfölény elsöprő erejű volt. A farkasagyaraknak először a sárkány esett áldozatul. Majd az ember következett. Habár nem voltak igaziak az fogak nagyon is valóságos módon martak a húsba és nagyon is valóságos fájdalmat okoztak. Taiki kisvártatva a földön találta magát amint a vadállatok a végtagjait marcangolják. A kegyelemdöfést a torkát átharapó farkas adta meg. A kiömlő vért a part homokja mohón itta fel.

Ishimaru odament a holttesthez és felvette az ott fekvő katanát.

- Na kié az erősebb cucc? - intézte kérdését a halotthoz.

Rei és Kazuma kéz a kézben hagyták el a tengerpartot. Maguk mögött tudva minden eddigi félelmüket, bizakodva tekintettek a jövőbe.