érkezett úgy halványodtak el a fények és ismét sötétség borult a szobára. A csendet halk pattanás törte meg. Majd még egy és még egy. Míg nem a repedések nyomán széthullott a kristály börtön. A törmelékek között egy lány térdelt. Mint aki már évszázadok óta nem járt úgy tápászkodott fel. Csillogó szemét belefúrta a sötétségbe és körbenézett. Figyelme hirtelen az ágyra és a benne alvó srácra terelődött. A homály leple elfedte pajzán mosolyát amint megindult az ágy felé.

A beszűrődő napsugarak lágyan simogatták a lány bőrét. Aki a kellemes meleg hatására felnyitotta hatalmas szemeit. A fiút nézte, ahogy békésen alszik. Óvatosan, nehogy idő előtt felkeltse, felült az ágyban. Vörös ajkai lassan közeledtek hálótársáéhoz. Egy hosszú "jóreggelt csókban" forrtak össze. Kazuma lassan felnyitotta a szemét.

- Rég volt ilyen kellemes álmom. - motyogta félálomban.

- Ez nem álom. - felelte a lány.

- Mi más lehetne?

- Valóság. - hangzott a  válasz, ahogy az ismeretlen megfogta a srác kezét és a melléhez nyomta.

- Valóság... - ismételte a fiú.

Olyan gyorsan még nem rántottak el kezet, ahogy azt Kazuma tette. Hátát a falnak vetve húzódott hátrébb.

- Ki... Ki vagy te? Mi... Mit keresel itt?

- Naaa! Ne csináld! Tudod te nagyon jól! - mondta a megami amint két kezét a fiú fejének két oldalára tette és mélyen a szemébe nézett.

- Már miért kellene!

- Nálad a tőr, vagyis te vagy a védelmezőm!

- Mííííí!!!!!! - (Ha elfogadod azzal egy életre szóló kötelességet vállalsz magadra) hasított a fiú tudatába.

- Komatsu Rei vagyok. - csivitelte a lány amint még közelebb hajtotta a fejét.

- Ishimaru Kazuma. - hangzott a zavarodott válasz

Rei figyelte, ahogy a megilletődött fiú végigméri a szemével.

- Na, tetszem neked?

- Mi... Mi?? - vörösödött el a füléig Kazuma. - Mond, nincs olyan ruhád, ami... Hmmm kicsit több mindent takar?

- Kis huncut! - mosolygott vissza a lány.

*****

- Hát ez a nap is jól indul! - háborgott Kazuma. - Reggel minden szó nélkül lesmárol egy csaj, akit nem is ismerek, ráadásul annyi ruha sem volt rajta aminek az anyagából 1 pár tisztességes zsebkendő ki jönne. ÁÁÁÁ!!! Miért van zárva ez az ostoba ajtó!!

- Valami baj van? - Kérdezte Rei.

- Semmi semmi. - próbált meg jó képet vágni a fiú.

- Szerencsére tudom hol tartja a mester a pótkulcsot.

A párocska hamar benn találta magát házban.

- Sensei! Sensei! Sensei itt van? - lépett be az edzőterembe a fiú.

Az edzőterem a ház többi részéhez hasonlóan kihalt volt. Csak egy levél fehérlett a padlón.

- Egy levél. - vette fel a földről Kazuma a borítékot.

Ishimaru Kazuma

Egy ideig nem leszek elérhető. Viseld gondját a megaminak. Ha többet akarsz tudni, akkor kérdezd meg nyugodtan a részletekről. Biztos vagyok benne, hogy el fogja mondani, ha szépen megkéred. És vigyázz vele. Lehet hogy 500 év magány után kicsit telhetettlen lett. ;) Kellemes éjszakákat.

Sensei

Ui.: Remélem nem feledkeztél meg a két lányról akik holnap érkeznek! Sok sikert!

A fiú kiejtette a kezéből a levelet és lerogyott a földre. Örült vigyor ült ki az arcára és a szája széle rángatózott.

- Hehehehe.... - kuncogott maga elé.

- Mi az? - kérdezte a lány

- Az istenek nem szeretnek ez biztos. Hehehe...! El vagyok átkozva.

*****

- 5-ös vágány. Rei gyere! Nem szeretném, ha elvesztenénk egymást a tömegben.

- Itt vagyok mögötted, ne aggódj!

Ahogy beérkezett a vonat a peron zsúfolásig megtelt emberekkel. Valami azonban a tömeg felé magasodott. Egy zászló volt, mely eddig Kazuma vállán pihent most azonban a két vendégnek jelezte a megfelelő irányt.

- Szia! Te vagy Ishimaru Kazuma?

- Igen. - válaszolta a fiú a mellé álló lánynak.

- Fujiwara Michiyo vagyok.

- Én meg Fujiwara Asuka.

- Sziasztok! Ishimaru Kazuma. Ő pedig Komatsu Rei.

- Örülök, hogy találkozunk.

- Kellemesen utaztatok?

- Igen. - felelte egyszerre a két lány.

******

Barátaink a mai és az elmúlt napok fáradalmait egy hatalmas vacsorával próbálták legyűrni. A házigazdák és a vendégek egymással szemben ültek az asztalnál. Közöttük a vacsora romjai tornyosultak.

- Hát ez valami fenséges volt. - jegyezte meg elismerően Michiyo.

- Á hagyjad, nem tesz semmit - válaszolta Rei

- Én úgy tudtam, hogy a mesternek csak egy tanítványa van. - nézett kérdően Asuka a lányra.

- Tulajdo... - kezdet bele a fiú

- Valójában Kazuma menyasszonya vagyok. - vágott közbe a megami, miközben hozzábújt párjához.

- Heee.... - hördült fel Kazuma

- Gratulálok! - nevetett Michiyo

- Mondjátok nem vagytok hozzá kicsit fiatalok? - tette fel a kérdést Asuka

- Ugyan már, tudhatnád, hogy a szerelme nem ismer határokat. - torkolta le Michiyo barátnőjét.

- Miért ilyen nehéz??!!! - tette fel magának a kérdést a srác, ahogy félájultan a padlón feküdt.

Miután sikerült a lányoknak gatyába rázni Kazumát felszámolták a romokat és mindannyian elindultak lefeküdni. Félhomály uralkodott a folyosókon. A padló deszkái alig hallhatóan nyiszorogtak a finom léptek alatt.

- Ishimaru? - szólította meg Michiyo a sötétben lopakodó fiút.

- Parancsolj, esetleg kell még valami? - fordúlt hátra kissé zavartan Kazuma

- Nem semmi. - rázta meg a fejét a lány.

- Kellemes éj... Huh!

A Kazuma melletti ajtó lassan elhúzódott, miközben a beszélgetés zajlott. Mint valami pilop karja úgy nyúlt ki egy kéz a résen és rántotta be a fiút a szobába.

- Már vártalak, azt hittem sosem jössz! - suttogta Rei

- HHmMMHMMH! - hangzott a válasz

- Jaj, kérlek beszélj érthetően!

- HHHHHH - kapkodott levegőért Kazuma amint sikerült kiszabadítania magát a mellbefojtó ölelésből. - Majdnem kinyírtál! - elégedetlenkedett.

- Azért élvezted nem? Amúgy is aludtunk már egy ágyban, szóval...

- Az nem jelenti, hogy rendszert is csinálunk belőle - pufogott tompán a fiú.

- Emlékszel meg kell védened!

- Jó, rendben, legyen ahogy akarod. De te az egyik sarokban én a másikban.

A másnap igen egyhangúan telt. Edzés, edzés, egy kis pihenés és megint csak edzés. Estére már mind a három tanítvány hulla fáradt volt.

- Mit szólnátok egy lazító fürdőhöz? - tette fel a kérdést Kazuma

- Nagyszerű ötlet. - válaszolta a két lány

- Akkor megyek felfűtöm a fürdőt. - ezzel a fiú távozott

A forró víz kellemesen átmelegítette Kazuma  fáradt testét. Egy nedves kendővel a fején nyakig merült a kádban és behunyt szemmel próbált meg lazítani. Félálomban észre sem vette, hogy valaki belép a fürdőbe. Egy törölköző halk susugással hullt a földre. Majd megtört a nyugodt víztükör, ahogy először egy láb majd egy csípő végül egy mellkas merült el a vízben.

- Rei már megint utánam jöttél? - tette fel a kérdést a fiú félálomban

Kérdésére halk kuncugás válaszolt.

Hirtelen Kazuma tudatába hasított iménti kijelentése.

- ÁÁÁÁÁ!! - próbált meg kiugrani a kádból, azonban az orra előtt megcsillanó katana valahogy visszatartotta.

- Ez az enyém. - vörösödött el a fiú, ahogy leszegte a fejét.

- Tudom. - mosolygott a lány

- Még sosem láttál meztelen nőt?

- Már hogy ne láttam volna! - háborodott fel Kazuma. - csak nem élőben - tette hozzá halkan.

- Hát most itt a lehetőség...  - jegyezte meg a megami, miközben a kard lapjával felemelte a srác buksiját.

*****

- Rei, megjött... - csuklott el Kazuma hangja amint a házba belépve meglátta a felfordulást.

- Rei! - kiáltozta, ahogy a ház valamennyi zugát körbefutotta.

A nagy futkorászásban egyszer csak megbotlott és szerényen megfejelte a padlót.

- AAÚÚ! - dörgölte a homlokát miközben hátrafordult, hogy megnézze miben esett el.

- Sensei! - lepődött meg a fiú. Majd gyengéden felpofozta a kábulatából.

- AAHH széthasad a fejem.

- Mi történt? Hol van Rei? - támadta le a tanítvány a mesterét. - Pedig csak a lányokat kísértem ki az állomásra.

- Ne aggódj minden rendben lesz. Először beveszek valamit fejfájás ellen, aztán utánuk megyünk. Ezt vedd addig fel! - hajított oda sötét csomagot Ishimarunak. És szedd össze annyi kardot, amennyit találsz.

Pár perc elteltével mindketten fekete bőrszerkóban és bukósisakban álltak egy országúti motor mellett.