A robbanás akkora volt, hogy az egész környék beleremegett. A felszálló por még a napfényt sem engedte át.

- Hülyék... Mi! Te hogy kerülsz ide?

- Mondtam, hogy még megfizetek a mesteremért.

Xelloss ezzel egy hatalmasat csapott botjával a férfi mellén lógó amulettre, melyben az egyik drágakő széttört.

- Látom, át akarod venni szeretett mestered helyét, igazam van?

Már leült a por, mire Mina magához tért.

- Mi... Mi történt? Lucian! - fektette hátára az eszméletlen fiút.

- Élsz még!

- Lucian!

A lány a fiú felé hajolt és a vállánál fogva rázta.

- Nem hallhatsz meg! Nyisd ki a szemed, gyerünk!

Az ifjú lassan kinyitotta a szemét. Fátyolos tekintete összetalálkozott a lány könnytől homályos szemével. Mindketten csak nézték a másikat. Mélyen, szavak nélkül. Valami megmagyarázhatatlan erő egyre közelebb húzta az arcukat. Azonban a semmiből előkerülő dohányfüst szaga visszarántotta őket a valóságba.

- Ostoba.

- Eh? - fordultak oda, de a hang tulajdonosa addigra már eltűnt. Majd mindketten elvörösödve tápászkodtak fel a földről.

- Nagyon megsérültél? Már azt hittem meghaltál!

- Ne aggódj, semmi komolyabb bajom nincs.

- Hol van? - szegezte a kérdést a semmiből előtűnő nő Luciannak.

- Kicsoda?

- Vajon!

- Hé hölgyem, itt senki nem mond meg semmit, amíg el nem magyarázza, hogy ki maga és, hogy mi folyik itt. -elégedetlenkedett Mina.

- Lucian kérlek mutass be az ifjú barátnődnek.

- Mi...? Ne parancsolgass nekem!

- Azért csak tedd meg. - hagyta annyiban a nő.

- Rendben. Mina, ő itt Beast Master Zellas. Shaburanigdo egyik lordja, a titokzatos pap még titokzatosabb mestere. Aki talán részletesebben el tudja mondani, mi folyik itt, mint én.

- Szóval tudod?

- Csak a harc óta, de a részletekkel még én sem vagyok tisztában.

- Néhány héttel ezelőtt egy harmadrangú varázsló megtalált egy eddig ismeretlen varázslatot. Ennek segítségével képessé vált szellemek és szörnyek erejét  kristályokba zárni és ezzel saját erejét növelni. Mondanom sem kell egyből tudomást szereztünk róla. Dinast és Dolphin megfelelőnek találta arra, hogy a segítségével kiszabadíthassák észak démonkirályát jégbörtönéből. De Koyaku ravaszabb volt náluk és az első adandó alkalommal elkapta őket.

- Csodálkozom, hogy te nem voltál benne Zellas. Úgy tudom, te vagy a lordok közül a leghűségesebb Saburanigdo-hoz?

- Igen. De mesterünket nekünk, szörnyeknek kell feltámasztania, nem pedig egy embernek!

- Utána téged is elkapott.

- A fattyú, csak úgy beállított hozzám. De előre készültem erre.

- Ezek szerint Xelloss térképe csak álca volt, hogy míg mi harcolunk vele, ő kiszabadíthasson.

- Pontosan. Végül, is mi mást vártál tőlem?

- Egy kis őszinteséget! - vágott Mina a beszélgetésbe.

- Mazuko vagyok kislány, ezt ne feledd. Soha.

- Mi a terve Koyaku -nak?

- Nem tudom. Lehet hogy itt meg is áll, de lehet, hogy az egész világot az uralma alá hajtja.

- A Hercegnő miért nem akadályozza meg? - tette fel a kérdést Mina.

- Ő nem avatkozhat bele ilyen dolgokba. Ezt házon belül kell megoldani. - adta meg a válasz Lucian.

- Pontosan. - helyeselt Zellas.

- Valami ötlet?

- Ki kel nyírnunk, bármi áron.

- És mégis hogyan? - tette fel a kérdést Mina.

- Ezt ráérünk kitalálni. Mindenesetre addig kell cselekednünk, amíg viszonylag gyenge.

- A viszonylagos gyengeséget a két lord erején érted? - gúnyolódott Mina Luciannal.

- Tudd, kikkel vagy egy csapatban. - jegyezte meg a mazuko, mint aki tud valamit, amit még senki sem sejt.

- A szavaidból azt veszem ki tudod, hol találjuk meg, igaz?

- Farkas-sziget.

- Haha, a saját szigetedet használja!?

- Ne húzd ki a gyufát! - elégedetlenkedett Zellas, amit a dütől egy pillanatra felderengett szörnyformája.

      -------- A lélektépő --------

Mina arcát lágyan simogatta a sós tengeri szél, amint a hajó oldalpalánkjának dölt és a távolodó partot nézte. Elméje az elmúl napok eseményeit próbálta feldolgozni. Olyannyira elmerült gondolataiban, hogy nem is érezte, amint Lucian a hátához lép és a vállára teszi a kezét.

- Mina.

- Huh. - riadt fel a lány.

- Lucian, te vagy az.

- Bár sok minden történt az elmúlt időszakban, van valami, amit el kell mondanom neked.

- És mi lenne az.

- Nem voltam veled teljesen őszinte.

- Heh?

- Én nem vándorszerzetes vagyok. Bizonyára anyukád mesélt neked az Arany Hercegnőről.

- Persze.

- Ő az úrnőm.

- Szóval te is egy mazuko vagy. Ilyen az én szerencsém, találkozok egy helyes fiúval, és kiderül, hogy szö...

- Nem! - háborodott fel Lucian.

- Nem vagyok mazuko. Pontosabban csak félig, a másik felem ember.

- Mint Lord Gaav?

- Valahogy úgy.

- És pontosan milyen erős vagy?

- Hát... - habozott a válasszal Lucian

- Ne aggódj Mina, elég erős, hogy kordában tartson minket. - szólt közbe Zellas.

- Akkor simán le tudjuk győzni Koyaku-t. -derült jókedvre Mina.

- Nem.

- Mi az, hogy nem. Az előbb mondtad, hogy elég erős, hogy...

- Ez igaz, de szükségünk van még egy személyre, hogy biztosan győzzünk. Mina szükségünk van rád! - nézett mélyen a fiú a lány szemébe.

- De...de... de semmi olyan varázslatot nem tudok, amivel a segítségetekre lehetek.

- Megtaníthatok neked egy olyan varázslatot, amivel elég erőnk lesz a csatához. De sajnos ezt csak kivételes képességű személyek tudják használni

- Akkor én hogy  tudnám?

- Tudom, hogy képes vagy rá.

- Renden mindem tőlem telhetőt megteszek. -válaszolta Mina elszánt hangon.

- És mit akarsz neki megtanítani Lucian?

- Hehehe. -mosolygott kajlán a fiú miközben cseppet sem bizalomgerjesztő pillantást vetett a lordra.

- Nem, azt nem teheted.

- Már miért ne tehetném?

- Talán mert a hercegnő mérges lesz egy csöppet.

- Kousekit csak bízd rám, biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni.

- Bocsánat de milyen varázslatról beszéltek? - tudakolta Mina.

- Egy hatalmas varázslatról. Majdnem olyan erős mint a Giga Slave, csak kevesebb "káros hatása" van. Úgy hívják Soul Slicer, és a Hercegnő erejét használja.

- Nem lesz egy kicsit sok nekem?

- Ne aggódj annyit. Minden rendben lesz.

- Ezaz és most kezdetét veszi a Soul Slicer gyorstalpaló! - kiáltott fel Lucian.

- Gyerünk Mina! Csak így tovább! Koncentrálj erősebben.

- Ez a maximumom!

- Még egy kicsit tarts ki!

- Á, elvesztem az irányítást! - és az addig a lány kezébe nyugvó gömb hirtelen elrepült.

- Bocsánat! De legalább felfelé ment.

- Mina, ami egyszer felment az le is jön. - emlékeztette Lucian a lányt miközben a visszazuhanó gömb kettétépte a hajót.

- Megmondtam, hogy ez lesz belőle. Túl képzetlen, hogy használni tudja.

- Ez nem igaz, nagyon is jól halad vele! Inkább juttass el minket arra a szigetre.

- Látom a végső lépések mindig rám maradnak. - jegyezte meg szemrehányóan Zellas.

- Zellas Gort! hangzott a varázsige.- melynek hívószavára egy hatalmas medúza jelent meg  hőseink alatt.

- Egy medúza rendel! - kiáltotta Mina miközben valami érdekes fény csillant meg a szemében.

- Még csak ne is gondolj rá! - figyelmeztette Zellas

- De olyan éhes vagyok!

- Nem!

- Ahh. - mondott le a lány a finomnak ígérkező medúzáról.

--- Fennmaradsz vagy elbuksz ---

A kastély hatalmas udvarán semmi sem törte meg a csendet. Mindaddig még a két alak meg nem érkezett.

- Készülj! - szólalt meg Zellas, amint felvette szörny formáját.

Az udvaron átrohanó fuvallat falkavara a fák lehullott leveleit. Melyek fátylába megjelent Koyaku. Szótlanul állt és várta, hogy ellenfelei tegyék meg az első lépést.

- Ne engedd, hogy használja azt a varázslatot.

- Nem fogom. Ez az egy esélyünk van.

A felek minden szó nélkül kezdték meg a csatát. Zellas és Lucian számbeli fölényüket kihasználva folyamatosan támadták ellenfelüket. Mindenféle varázslatot bevetettek még a legerősebbeket is. Ezzel lélegzetvételnyi időt sem hagyva Koyaku-nak. Azonban mindez hiábavalónak bizonyúlt.

- Túl gyors, így sose kapjuk el! - vetette oda Zellas Luciannak.

- Swinghtflange! - ordította vissza a fiú.

A csata helyszínére sűrű füstfüggöny ereszkedet. Elrejtve ezzel az szembenálló feleket egymás elől. A pillanatnyi szünet azonban nem lankította egyikük figyelmét sem. Mindannyian a másik lépésére vártak.

- Csak nem menekülni akartok? - hangzott a kérdés, amint a ködöt egy hirtelen támadt szélroham teljesen eltüntette. - Hol vagytok?

Koyaku háta mögül hirtelen egy iszonyatos erejű csapást indított Lucian. Mindent beleadott ebbe a támadásba mely az utolsónak ígérkezett.

- Orvul támadsz rám?  - mondta a fiú szemébe, ahogy felfogta a támadást.

Ebben pillanatban egy újabb hatalmas csapás közelített felé, de most Zellas jóvoltából. Aki, bajtársához hasonlóan, szintén nem kímélte magát.

- Ti ostobák ennyi nem lesz ...

- Ki a káoszból született, halld szavamat.

Koyaku megtorpant mondatában amint meghallotta az idézést.

- Ragyogjon fel lelkemben arany fényed.

  Váljon akaratunk eggyé.

  Hozzunk pusztulást mindazokra

  kik ellenszegülnek erőnknek!

- Lélektépő! - hangzott a hatalom szava Mina szájából.

És ezzel útjára engedte az Arany Hercegnő erejét. Koyaku azonban még most is állta a csapást, bár egyre nagyobb erőfeszítésébe telt mindhárom varázslat távoltartása. A szétrepedező ékkövek hangja villámként hasított a tudatába.

- Még egy kicsit tarts ki. - hangzott a hatalmas ellenfél fohásza.

Amit azonban nem hallgatott meg senki. A börtönök pusztulásával megpecsételődött a csata kimenetele. A hatalmas erő melyet eddig visszatartott most elszabadúlt és a hatalmas erők eltörölték Koyakut.

- Sikerült! - ujjongott Mina amint hatalmasat csapott Lucian hátára.

- Igen.

- Zellas-sama... - hangzott az ismerős hang.

      --- Epilógus ---

- Nagyon élveztem a veled töltött időt.

- Én nem különben. -pirult el Lucian.

- Nem jössz be? Teázhatnánk.

- Sajnos most nem érek rá...

- De azért még látjuk egymást?

- Ebben biztos vagyok.

- Akkor, szia!

- Viszlát!

Lucian még nézte, amint a lány beszalad a házban.

- Látom sikerült továbblépned. - suttogta egy női hang a fiú háta mögül.

- Azt hiszem...

           Vége

           2005 ^_^

 Story by  Farkasx   (farkasx@freeamil.hu)