-------- A térkép titka--------

- Halat tessék, friss a hal!

- Csirkét tessék!

- Pont ma van a vásár nap.

- Szeretem a vásárokat. - mondta Mina két falat édesség közt.

- Megérkeztünk. - jelentette ki Lucian.

A két utazó egy kopottas ház előtt állt meg egy utca végén. Majd bementek.

- Ki az, nem fogadok látogatókat!  - kiáltotta egy zsémbes hang

- Remélem velünk kivételt teszel!

- Á Lucian, régi jó cimborám. Mi járatban erre? És ki ez a fiatal lány itt melletted, te ravasz róka?

- Hagyjuk ezt a témát. -terelte a szót gyorsan másfelé az ifjú.

- Hoztunk egy térképet, amit le kéne fordítani.

- Ó valóban, csak, tudod rendkívül elfoglalt vagyok és nincs rá időm. De hagyd itt, és majd üzenek, ha kész vagyok.

- Öreg nem érünk rá! -sürgette meg a helyzetet Mina.

- Jó, jó. De akkor át kell vállalnotok a munkámat, amivel tegnap bíztak meg.

- Rendben, megcsináljuk. - vágta rá Mina.

- Akkor vár rátok a csatorna.

Lucian arcán egy halvány mosoly futott végig, amint a csatorna szaga megcsapta az orrát.

- Flare arrow! Fireball!

- Feletted!

- Frezeearrow! Ah, már kezd elegem lenni ebből a sok zombiból. - elégedetlenkedet Mina.

- Egy kis gyakorlás nem fog megártani, és legalább tudjuk mi történt az eltűnt emberekkel.

- Nézd annak a járatnak a végén valami fény van!

- Igaz, nézzük meg!

A folyosó egy nagy terembe vezetett. Aminek a közepén egy székhez kötözött embert találtak.

- Mina, ne menj közelebb!

- De miért?

- Hé pajtás ideje, hogy felkelj! - kiáltott rá Lucian a férfira.

- Hahahaha. -hangzott a gonosz kacaj.

- Ügyes, honnan jöttél rá?

- Az egész csatorna bűzlik az undorító vámpír szagodtól.

- Heh, egy vámpír. Ezért volt akkor az a sok zombi.

- Á, nem ér a seregemet csak úgy lemészárolni! Bár még így is maradt elég.

Ebben a pillanatban a terembe mindenfelől zombik özönlöttek.

- Végezzetek az okoskodókkal!

- Mina gyere ide! - ragadta meg a lány kezét Lucian, majd szorosan magához ölelte.

- Lu.... Luc... - hebegte a lány a meglepődöttségtől.

- Arms of darkness!

Minden előjel nélkül 4 árnykar nőtt ki a fiú hátából. A karok engedelmeskedve irányítójuk akaratának hozzáláttak munkájukhoz. Szeletelték és kaszabolták a zombikat. Minden kivégzett zombi után csak nőtt a kéjes mosoly a gyilkos arcán. Alig telt bele néhány perc és a termet élőhalottak végtagjai és cafatai borították.

- M.. Mi... Mi történt. -csodálkozott Mina, amint kiszabadult a karok szorításából.

- Már csak egy maradt. - nézet szúrósan az élőhalottra a Lucian.

- Őt engedd át nekem, kérlek!

- Rendben.

- Elmekia Flame!

- Csak ennyire vagy képes. - gúnyolódott a vámpír amint elugrott a támadás elöl.

Minának épp sikerült egy oszlop mögé ugrania a felé özönlő energialabdák elől.

- Ne búj el!

- Hé ez nem ér kettő egy el... - a mondtat befejezése a levegőben lógott, de az elguruló fej már nem tudta befejezni mondanivalóját.

- len. - adta meg a végszót Mina, amint átlépett az előtte eldőlő testen, majd eltüntette a vérvörös pengét, melyet a kezében tartott.

- Ruby Eye Blade?

- Igen. - válaszolta a lány.

- Menjünk, az öreg már biztosan végzett a térképpel, és amúgy sincs már itt semmi keresnivalónk.

- Íme elkészült!

- Köszönjük.

- Nem, én köszönöm, hogy elvégeztétek a munkámat. - hálálkodott az öreg.

- Nem tesz semmit.

- Viszlát.

- Sok sikert!

      ---------- Az első találkozás --------

- Ez lenne az a hely? - tette fel a kérdést Mina, amint egy igen hétköznapi barlang bejáratánál álltak.

- Ha bemegyünk meg fogjuk tudni.

Ezzel a két utazót elnyelte a barlang sötétje.

- Ilyen nincs.- hördült fel Mina amint meglátta a legmélyebb teremben az idegent.

- Hé, maga! Mit képzel? Itt minden a miénk.

- Eh, ezt hogy érted?

- Hát, amit itt talált, az a miénk!

- Mégis mire gondolsz?

- Ne akarja kihúzni a gyufát, tudja maga nagyon jól!

- Mit is tudok?

- Ember ne adja a hülyét, ha kell, akkor itt helyben kicsinálom és akkor nem lesz kedve vitatkozni!

- Kicsinálsz? - mosolyodott el az idegen. - Csak rajta!

Az egész barlang beleremegett abba az erőbe, amit az idegen szabadított el.

- Mina! Tűnjünk innen! - kiáltotta Lucian.

Kisvártatva már a felszínen lihegtek.

- Mi volt ez?

- Gőzöm sincs, de remélem nem jött utánunk.

- Az hittétek ennyivel megússzátok. - jelentette ki a felbukkanó alak.

- Ki vagy te?

- Én vagyok a végzetetek.

- Nagyszerű, mindenki felsorakozott a sakktáblán. - jegyezte meg Xelloss a levegőből.

A fiú és a férfi csak meredten nézett egymásra. Egy örökkévalóságnak tűnt az a néhány másodperc melynek végén Lucian vérző orral rogyott térdre.

- Jól vagy? - rohant oda Mina.

- Nagyon erős! - sziszegte Lucian.

- Nyugodj meg, senki sem legyőzhetetlen.

- TE ÁTKOZOT! Most én következek.

- Még mit nem kicsi lány.

- Ra Tilt!

Az idegen egy laza kézmozdulattal terelte férre a varázslatot.

- Heh?

- Burst flare - hangzott a feltápászkodó Lucian szájából.

Tűzörvény fogta körül ellenfelüket, melynek hője üveggé olvasztotta a környező földet.

- Ezt senki nem élheti túl. - gondolkodott hangosan a lány.

A tűz lassan alábbhagyott.

- Ez nem lehet! Ilyen nincs!

- Ostobák, ilyen gyengék vagytok! Lássátok kivel van dolgotok kaptok egy utolsó lehetőséget.

- Mina!

A lány csak bólintott.

- Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam,

  Régmúlt idők homályából ismét felbukkansz.

Kántálták egyszerre

- A végtelen időben megidézlek téged,

Kérlek, most segíts nekem, hogy ellenségem semmivé legyen!

Nem riadok vissza, hogy ellenség megússza,

A rám ruházott hatalom, add, hogy gonoszt pusztítson!           

DRAGU SLAVE !

Az ismeretlen rezzenéstelen arccal állt, amint elérte a két Dragu Slave.

- Ennek elégnek kell lennie! - ordította Mina.

- MINAAAAA!!! - kiáltotta Lucian amint elrántotta a lányt a feléjük tartó dupla Dargu Slave-től.