- Te meg ki vagy! - fordult oda a mazuko a mögötte álló csuklyás alakhoz.

- Takarodj innen!

- Micsoda! Nem fogod elrontani a szórakozásomat!

- Megmondtam! Hagyd békén a lányt. - adott nyomatékot mondatának az idegen. Amint a fájdalomtól vonyító szörnyre fordította tekintetét.

- Rendben, rendben, csak ne ölj meg!

- Ha még egyszer hozzá érsz egy pillanat alatt végzek veled!

A lány meredten nézte az előtte lejátszódó eseményeket. A döbbenettől még mozdulni sem tudott.

- Hogy lehet hogy egy mazuko hallgat egy szerzetesnek tűnő alakra? - tette fel a kérdést magának a lány.

- Jól vagy? Fel tudsz állni?

- Hm..., I... Igen. -hagzott a válasz.

- Köszönöm. hogy megmentettél.

- Semmiség.

- Ki vagy te?

- A legtöbben Luciannak hívnak. (ejtsd: Lúszian)

- Én Mina Gabriev vagyok, örülök hogy találkoztunk.

- Én szintén.

- Varázsló vagy? - tette fel a kérdést a lány, miközben végigmérte az ismeretlent.

- Valami olyasmi.

- Merre visz az utad kicsi lány?

- Ne szólíts kicsi lánynak! Amúgy meg hazafelé megyek.

- Ohhmm... Nem jönnél velem? Tudod azaz igazság, hogy még nem tudok olyan  varázslatot amivel le tudnék győzni egy mazukot. És anya is biztos hálás lenne, hogy megmentettél.

- Rendben.

      ----- Előjáték ------ 

- Már csak én maradtam. De értem is el fog jönni... - fordult a nő a mellette álló férfihoz, aki csak szótlanul figyelt. - Remélem tisztában vagy, mit kell tenned, akkor ha...

- Ne aggódj úrnőm, tudom a dolgomat. - hangzott a komor válasz.

A közöttük beállt csendet egy hatalmas robbanás törte meg.

- Itt van.

- Eljöttem, hogy téged is megszerezzelek!

- Harc nélkül nem adom meg magamat!

- Rendben, akkor lássunk hozzá!

- Előbb engem kell legyőznöd! - kelt a szolga mestere védelmére.

- Téged, ne nevettess!

A sötétbe burkolózó alak nekiesett ellenfelének, ám mielőtt elérte volna egy vörös sugár hasított a testébe.

- Te átkozott! - hangzott a fájdalmas sziszegés.

- Na, most már velem jössz?

- Tudod, hogy harc nélkül nem tehetem!

- Nekem így is jó!

A nő varázslatait az idegen minden gond nélkül védte ki.

- Csak ennyi telik tőled?

- Most eljött az én időm! - ordította a kihívó, miközben egy eddig sosem látott varázslatot idézett meg.

- Mi! Neee!

A termet mindent elvakító fény töltötte be.

- Most már az enyém vagy!

- Ezért még megfizetsz, te szemét. - suttogta a férfi, mielőtt eltűnt volna.

      ---- Kalandra fel -----

Csiling-csiling, csilingelt a csengő, ahogy kinyílt a bolt ajtaja. Ezt azonban a pult felé görnyedő nő figyelemre sem méltatta.

- Ha nem figyelsz a vásárlókra, akkor sosem fogsz eladni semmit, anya!

- Mina! Örülök, hogy visszatértél. Hm... Ki az a pasas? Remélem nem valami zseléagyú, vagy egy hentai fazon!

- Huh... - vágott igen meglepő képet Lucian.

- Anya...! , megmentett egy mazukotól. Kérlek ne feltételezz róla ilyesmit!

- Jó, de sose lehet tudni. -válaszolta Lina, időközben az idegent méregette.

- Mi lenne, ha a részleteket ebéd közben beszélnénk meg! -javasolta Mina.

- Hát ez valami fenséges volt! Anya, te csinálod a legjobb sült húst egész Zefiliába!

- Á, semmiség, semmiség.

- Apa hol van?

- El kellett mennie valami rablóbandát elintézni.

- Értem.

- Ne! Hagyd, majd én leszedem az asztalt. Biztos fáradt vagy, miért nem pihensz le egy kicsit? -ezzel Lina hozzáfogott az ebéd romjainak eltakarításához.

- Hm-hm-hm -dúdolt magába, miközben az edényeket mosta.

- Hm...

- Donnnngg. - remegett a kés, amit Lina a háta mögé dobott és épp régi ismerőse orra előtt állt a falba.

- Xelloss. Most már sosem lesz nyugtom tőled.

- Ugyan már Lina...

- Egy szót se többet!

- De...

- Nem érdekel, nem rángatsz bele egy újabb kalandba.

- Xelloss!

- Mina kisasszony!

- Örülök, hogy látom.

- A testi épséget érdekében, őt hagyd békén!

- De hisz semmit sem...

- Jobb lenne ha távoznál. - elégedetlenkedett Lina.

- Akkor sem hallgatsz meg, ha valami rendkívüli van a birtokomban.

- Jól van, úgy látom addig úgy sem mész el, míg meg nem tudjuk, hogy amit akarsz.

- Mit szólnátok hozzá, ha azt mondanám, tudom, hogy hol találjátok meg Rei Magnus elveszetnek hitt papi botját.

- Rei Magnus... -ismételte meg Lina.

- A szóbeszédek szerint az a bot rendkívüli hatalommal bír. Képes sokszorosára növelni a használója varázserejét.

- Lucain, ezt honnan tudod? - lepődött meg Mina.

- Igazam van, vagy nem?

- Igen, nagyon is. -felelte Xelloss sejtelmes mosollyal az arcán.

- De nem tűnt el a szörnyháborúban?

- Persze, hogy eltűnt, de nekem van hozzá egy térképem!

- Miiii....!!! -kiáltott fel mindenki.

- Pontosan.

- Mutasd meg, de gyorsan! - közelített Lina mindenre elszánt arckifejezéssel Xelloss-hoz.

- T... tessék itt van - nyújtotta oda félénken Xelloss a papirost.

- Te átkozott! Tudtam, hogy megint át fogsz verni. Egy szót sem értek ebből a térképből!

- Hát ez nem meglepő, mivel egy már elfeledett nyelven írták. 1000 év igen sok, nemdebár.

- Egyszer még megöllek! -fordult Lina arcszíne vörösbe.

- Én ismerek valakit, aki le tudja fordítani. -jelentette ki Lucian teljes nyugalommal.

- Ez nagyszerű! - pattant fel Mina a székéből.

- Úgy látom, te már el is döntötted, mit fogsz csinálni.

- Csak, ha beleegyezel, természetesen.

- Egy feltétellel: Nem mehetsz egyedül! -jelentette ki határozottan Lina.

- Jó, de ki jönne velem?

- Én. -adta meg a választ Lucian.

- Rendben, de ha egy újjal is hozzáérsz..., halott vagy. - egyezett bele Lina

- Ez nagyszerű, akkor holnap indulunk is!! - hangzott Mina kiáltása.

      ---- Úton -----

- Á, ilyen szerencsénk nem lehet! - kiáltott fel Mina. - Miért kell így szakadnia az esőnek! Ráadásul mindjárt sötétedik is.

- Találnunk kéne egy helyet ahol legalább nem ázunk tovább.

- Igazad van.

- Hm, lássuk csak... Egy barlang tökéletes lesz, igaz? -tette fel a kérdést Lucian.

- Mi? Persze, persze.

- Befis Bring!

- Cseles! -jegyezte meg Mina.

Kisvártatva már a lobogó tűz táncoltatta a két utazó árnyékát a barlang falán.

- Nem hiszem el, teljesen bőrig áztam! A köpenyemből akár csavarhatnám a vizet.

- Te Mina mit művelsz?

- Ezt meg hogy érted? -kérdezett vissza a lány, furcsálló arckifejezéssel.

- Hát hogy leveszed a ruháidat.

- Teljesen meg vagy bolondulva? Nem maradhatok ebben a vizes göncben, mert olyan tüdőgyulladást kapok, hogy még anya sem gyógyít ki belőle. Egyébként neked is le kéne venned a vizes ruháidat!

- Csak, hogy én nem leszek beteg, ha rajtam maradnak!

- Ne nevettesd ki magad, te is csak ember vagy. Tessék levenni a ruhákat, nem akarok miattad visszafordulni.

- Nem!

- Vagy leveszed, vagy én szedem le rólad! - toppantott Mina kissé ingerülten.

- Heh? Jó rendben.

A két alak egymásnak háttal ült és melegedett a tűznél. Mina félénken hátrasandított, majd meg is fordult és a fiú hátához lépett.

- M... Mi... - hebegte a srác, amint a lány újával egy soha el nem múló körvonalat rajzolt a hátára.

- Ezt harcban szereztet? - kérdezte a lány, miközben végigsimította a csipkézett szélű sebhelyet.

- Igen.

- Akkor a felépülésed felért egy újjászületéssel.

- Úgy is mondhatjuk. - válaszolta komoran Lucian.