SlayreS - Next Generation

      ---- Újjászületés -----

- Ma elmondod neki végre??

- Igen!

- Remélem valami romantikus helyen és időben.

- Meghiszem azt!!

- Viszlát! Sok sikert. Remélem meg fogsz tudni szólalni...

- Ezt meg hogy érted?

- Á, semmi, semmi.

- Akkor viszlát.

- Találkozzunk este az elhagyott kútnál!- Hmm... vajon ki írhatta ezt?

- Szia!

- Sz... Szia!

- Te hagytat az üzenetet?

- I... Igen.

- Mit szeretnél?

- T... tudod, Umm... szeretnék mondani valamit.

- Hallgatlak.

- É... Én csak azt szeretném mond...

Hírtelen egy éles sikoly hasított bele az esti szürkületbe.

- Mi volt ez?

- A faluból jött!

Mindkettőjük arcán az értetlenség tükrözűdött.

- Te maradj itt én megnézem mi történik!

Az erdőből kiérve, már látszott, hogy valami nincs rendben. A leereszkedő éjszaka sötétjét az égő házak fénye űzte el.

- Mi a franc történt. Nem lehet...

A fiú döbbenten rohant át a halottakkal borított utcácskákon, ki a falu főterére.

- Ezaz anyaszomorítók!! Mesés zsákmányra tettünk szert. Kár, hogy a falusiak ennyire védték. Hahaha!

Az ifjú megrökönyödve hallgatta a rablóvezér szavait. Melyek felszították lelkében a düh hullámait.

- Ki a fene vagy te..., hogy merészeled ezt tenni az ártatlan emberekkel.

- Hm..  Hé ti patkányok egyet életben hagytatok!

- Nem baj főnök, majd elszórakozunk vele!

- Rendben tegyetek vele amit akartok!

Ezzel a rablók rávetették magukat az utolsó túlélőre. Alig kelltet felháborodást, mikor a rablók egymás után adták meg magukat a fiú kardjának.

- Mi a... !

- Mi van, egy suhanccal nem bírtok el! Mindent magamnak kell csinálni!

E szavak kíséretében a feldühödött vezér elővette íját.

- Most véged!

A kard megtorpant a levegőben, mikor a nyílvessző hátulról keresztüldöfte a harcos mellkasát.

- Nesze te fattyú, most megkaptad!

- Indulunk! Hosszú és fájdalmas halálod lesz fiacskám.

A rablóbanda elvonult, csak égő romokat és a haldoklót hagyva maga után.

- Nagyon fáj! - ült fel a fiú. - Ennyi volt, meg fogok halni.

Alig hogy a gondolatai elhalkultak elméjében egy hűvös fuvallat érintette meg az arcát. A lángok között hirtelen egy fiatal nő jelent meg. Léptei nyomán kialudtak a körülötte égő tüzek. Lassan, de céltudatosan haladt az utolsó csata helyszíne felé.

- Ki vagy te? - hangzott a fájdalommal telített kérdés.

A nő csak állt előtte. Majd egyetlen kérdést szegezett a haldoklónak.

- Megmentelek, ha szolgálsz.

Megmentelek..., szolgálsz..., visszhangzott a halálraítélt agyában.

- Miért tennél ilyet?

- Az maradjon az én titkom.

- Mi van, ha nem szolgállak?

- Akkor halott vagy. - hangzott a rideg válasz

- Rendben. Készen állok.

A válasz hallatán a nő lehajolt és átölelte a fiút. Aki hatalmasat ordított, mikor újdonsült mestere kitépte belőle a nyílveszőt, melynek helyén tátongó sebből elkezdet folyni a vér.

- Azt mondtad megmentesz!

- Ne aggódj, minden rendben lesz.

Teliholdas éjszaka volt, egyike azon éjszakáknak, mikor a hold nappali fénnyel borítja be az alatta elterülő tájat. Semmi sem mozdult a csuklyás alak körül, aki egy bércről szemlélte az alatta elterülő völgyet. Melynek alján egy tábor töltötte alkoholtól túlfűtött éjszakáját. Az árny hirtelen felemelte kezét, melyben egy vérvörös labda formálódott. Majd útjára engedte a tábor felé. A célba érő gömb hatalmasat robbant. Lökéshullámai alig hallhatóan egymáshoz koccantották szerzetesi pálcájának fémkarikáit. A csuklyás alak hátatfordított, majd elmosódó alakja véglak eltűnt.

      ---- Egy barátság kezdete ----

- Mulassatok csak ti majmok!!

- Köszönjük főnök!!

- kop-kop-kop... - visszhangzott a barlangban.

- Újonc menj nézd meg ki az!

- Azonnal.

A barlang bejáratát elzáró vastag faajtó nyikorogva nyílt ki.

- Szia!!

- Mi? Hé kislány eltévedtél? Mit keresel itt?

- A kincseitekért jöttem.

- Micsoda...!

- Ideadod szépszóval vagy...

- Semmi vagy, menj haza kicsi lány!!

A becsapódó ajtó épp a lány orra előtt állt meg.

- A gorombaság nem old meg semmit!- hangzott a dühös kiáltás.

- Ki volt az?

- Csak egy kislány volt főnök. Azt mondta adjam oda neki a kincseinket, de ne aggódj, elzavartam!

- Ahhhh!!! - hördült fel egyként a rablóbanda.

- H... Hogy nézett ki? -tette fel a kérdést egy sebhelyes arcú bandita.

- Hát, szőke haja volt, ami a válláig ért.

- Utazóruhát viselt?

- Igen.

- És ugye nem 13-14 éves volt.

- De igen. Honnan tudtad főnök.

-Te ZSELÉAGYÚ van fogalmad róla kit küldtél el?

- Izé... Nem.

- ÁÁÁ!! Miattad mindannyian meg fogunk halni!

- Miért ki volt az a lány?

- Mi... Mi...

A főnök szavát egy hatalmas robbanás szakította félbe. A barlangot megtöltötte a füst és a por keveréke. A padlót beborították a félholt banditák.

- Nem értem miért kell mindig a nehezebb utat választani.

- Remélem tanultok a leckéből.- vetette oda korholóan a lány a főnöknek, majd távozott a kincsekkel.

- Remek, nem sokára otthon leszek és végre ehetek anya remek főztjéből!

- Csak ne olyan sietősen!

- Hm... Mi volt az, mintha valaki hozzám beszélt volna.

- Jól hallottad!

- Mi!!

- Most megfizetsz mindenért.

- Ahh, most már nem csak a banditákkal, de a mazukokkal is foglalkoznom kell?

- Meg foglak ölni! - jelentette ki a szörny.

- Azt kétlem! (- bárcsak megtanultam volna már a Ragna Bladet!)

És a harc elkezdődött. Mindkét oldal felváltva támadt. Záporoztak a különböző varázslatok, ám egyik fél sem bírt a másikkal.

- ÁÁÁ!

- Szánalmas vagy, egy nedves fűcsomó kifog rajtad! -mondta a mazuko a földön heverő lánynak.

- Most pedig beteljesítem sorsodat!

A szörny már készült volna a halálba küldeni ellenfelét, mikor a semmiből felhangzott a fémkarikák semmivel össze nem téveszthető csilingelése.

- Mi volt ez? Semmi. Akkor folytassuk!