SLAYERS - A VÉGSŐ ERŐ

------ Az első csapás ----

'Tudatom a hatalmam, hatalmam a tudatom! Én vagyok a sötétség túl a legsötétebb szurkon, sötétebb, mint a legsötétebb éjszaka.'

-Hahaha!! Azt hiszed meg tudsz félemlíteni? Ne felejtsd el, ki vagyok.

-Pontosan tudom. Maga vagy a SÖTÉTSÉG !! De el fogsz pusztulni arany fényemben.

-Nem vagyok ebben olyan biztos. Chaos-kard !!

-"Álmok hercege

  A hideg és sötétség ijesztő kardja

 Szabadítsd ki magad a mennyek bilincseiből!

  Válj egyé erőmmel, egyé testemmel

  Haladjunk együtt a pusztítás ösvényén!

  Erő, ami az istenek lelkét is megtöri!

          LAGUNA BLADE !!! "

És a csata elkezdődött. A világ két legnagyobb ereje között. Az ég menetrendszerűen elsötétedet, mikor a teremtő erők megütköztek. Mindkettőjüket a pusztítás vágya vezette. Villámok kíséretében az ellenfelek megindították mindent elsöprő támadásukat.

-Most meghalsz !!

-AAA !!! -Már túl erős, csak egyetlen lehetőségem maradt a győzelemre.-

-Hamarosan teljesen elgyengülsz a csapásaimtól és akkor megöllek.

-Nem adom ilyen könnyen magam. -Itt az idő-

"Élet fénye, fényesebb a lángnál.

  Gyűjtsd erőd kezembe."

         LIGHTING!!

-Nem hibázhatok

"Sötétség túl a legfeketébb szurkon,

 Sötétebben mint a legsötétebb éjszaka!

-A kis trükköd sem segíthet rajtad!

 Sötétség királya,

Ki aranyként ragyogsz a káosz tengerén

-Mi, csak nem!! -Meg kell állítanom mielőtt befejezi a varázsigét-

Téged szólítalak, hozzád fohászkodom!

Pusztuljanak a bolondok, kik velem szemben állnak

            Erőnk által!"

-még 5 méter és...

       GIGA SLAVE!!!

-Végem. -1 méteren múlott.-

Ebben a pillanatban egy fire ball-ra hasonlító fekete gömb indult útjára az aranyruhás lány kezéből. A benne lakozó erő felemésztette a szörnyet és pusztulást hagyott maga után.

A lány már nem érezte azt a feszítő idegességet, nyugalom szállta meg, látván a Sötétség pusztulását. Nyugalma még mérhetetlen fáradságát is elnyomta, mikor hátat fordított a kráternek, ami varázslata nyomán a táj részévé vált.

Verőfényes nyári nap volt. Olyan nap mikor a normális emberek egy kocsmában vagy otthon vészelik át a déli forróságot. Olyan nap, mikor még a banditák is visszahúzódnak hűvös barlangjaikba. Akkor meg mit keres itt ez a két utazó. Furcsa páros annyit mondhatok. Egy talán 16-17 éves lány és egy magas szőke harcos.

-Melegem van, fürödni szeretnék!!

-De Lina a közelben nincs se egy folyó se egy fogadó.

-Tudom Gourry, csak úgy mondtam.

-Ja, persze!

-Mondtál valamit !!?? -háborodott fel Lina

-HAHA Semmit - semmit. -hű ezt megúsztam-

-Nézd Lina hamarosan hűsölhetsz!!

-Mi? Miről beszélsz?

-Ott viharfelhő.

Lina merengő tekintettel szemlélte a felhőt. És hirtelen valami rossz érzés fogta el.

-Az nem közönséges felhő abban biztos vagyok.

-Nem? -kérdezte Gourry miközben csodálkozó képet vágott.

-Nem. -bárcsak ne érezném ezt a hatalmas erőt, ami a felhő irányából ered.-

-Ez nem lehet!! Ilyen nincs!!

-Mi a baj Lina??

-Egy Giga Slave - motyogta az orra alá.

Hirtelen egy hatalmas robbanás rázta meg a környéket.

-Lina ügye ez nem te voltál??

-Hát persze, hogy nem te fafejű!! -Azóta a nap óta nem használtam ezt a  varázslatot.-

-Nézzünk utána!

-Rendben Gourry.

Hőseink neki iramodtak, hogy kiderítsék, mi okozta a robbanást. És titkon remélték, hogy nem csöppennek ismét egy végzetes kalandba.

-Mindjárt ott vagyunk! -lihegte Lina

-Nézd a porfelhőben!!- kiáltotta Gourry

Már Lina is észrevette a körvonalat a porfelhőben.

-Talán egy túlélő?!

-Mindjárt kiderül!

Közelebb érve a körvonalból egy lány lett. Akit láthatólag megviselt a robbanás. Aranyszínű ruháján vérfoltok éktelenkedtek és arcát beborította a korom. Mikor a lány térdre rogyott a két utazó már karnyújtásnyira volt tőle.

-Győztem!- mondta a lány aztán elájult a kimerültségtől.

-Lina segítened kell rajta!

-Tudom, de még nem tért vissza teljesen az erőm. (Azok a bizonyos napok :(. ) Mindem tőlem telhetőt megteszek, ne aggódj.

-Nézd a haját csontfehér, épp olyan mint amikor...

-Igen én is észrevettem. Túlhajtotta magát.

-Vagyis ő okozta a robbanást?

-Meglehet.

Lina sikeresen meggyógyította a lány sebeit. Mindezek után már csak meg kellett várniuk, míg magához tér a beteg. Felváltva vigyáztak rá míg nem egy nap.

-Gourry vigyázz!!

Gourry épp félre tudott ugrani egy fire ball elöl.

-Most megfizetsz mindenért Lina Inverse!!

-Sokan mondták már ezt mazuko!! -Még nem vagyok elég erős, hogy használjam a Laguna Blade-et.-

A mazuko egy utolsó, mindent elsöprő támadásra készült, mikor hirtelen megtorpant a varázsigében.

-Ez nem lehet! -kiáltotta a mazuko mielőtt befejezte volna földi pályafutását.

A két barát csak nézet. Nem voltak teljesen tisztába azzal mi történt.

-Remélem nem a barátotok volt, nem úgy nézett ki. -csivitelte egy kellemes női hang az utazók háta mögött.

-Nem.- válaszolta automatikusan Lina anélkül hogy tudatosult volna benne ki tette fel a kérdést.

-ÖÖÖ, Lina.

- Mi van Gourry nem látod a szörny elpusztult, minden rendben.

-Igen, de meg kéne fordulnod.

-Jaj Gourry mi olyan fon...

-ÁÁÁÁ, te hogy kerülsz ide??

-Lehet, hogy még nem tért vissza az erőm, de egy kicsike szörnnyel bármikor elbánok.- Válaszolta a fehér hajú lány.

-Hát ezt majd a táborban megbeszéljük- Válaszolta Lina.

A táborban:

-Köszönöm, hogy meggyógyítottátok a sebeim és ápoltatok.

-Szóra sem érdemes!- válaszolta Lina és Gourry.

-De, ha már így összejöttünk elmondhatnád ki vagy.-nézett kérdően Lina a lányra.

-Nos nem is tu...

-Majd én elmondom.- hangzott egy közeli fáról.

-AH, Xelloss, mit keresel itt és ne mond hogy: 'Az titok' mert erővel szedem   ki belőled.- mondta ingerülten Lina.

-Ne aggód az nem titok, hogy ez a lány maga az Arany Hercegnő.

-Kicsoda??

-Ne vágj közbe Gourry!!

-Így igaz, én vagyok Kuoseki Himegimi az Arany Hercegnő

-És mi van akkor ÉN meg Lina Inverse vagyok A GYÖGYÖRŰ VARÁZSLÓZSENI!!!    

-Inkább MINDEN ÉLŐ TERMÉSZETES ELLENSÉGE.- válaszolta  Xelloss.

-Ne is figyelj erre a buta mazukora- mondta Lina amint Xelloss-t egy Zefiliai halálfogásban részesítette. 

-Lehet, hogy te vagy A NAGY LINA INVERSE, de ez a lány a Rémálmok  Hercegének a küldötte. -préselte ki magából Xelloss.

-M M I I I I ! ! ! ! !         

-Pontosan, a Rémálmok Hercege küldött, hogy bevégezzem a feladatom.

-Na halljuk a 'mesét'!- csapta le a labdát Xellos, remélve, hogy addig visszatér a vér az agyába.